- Margitszigeti Szabadtéri Színpad
- Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- Keszthely Nyári Játékok
- Fertőrákosi Barlangszínház
- Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
- Gyulai Várszínház
- Kisvárdai Várszínház
- Pécsi Nyári Színház
- Diósgyőri Várszínház
- Szegedi Szabadtéri Játékok
- Esztergomi Várszínház
- Shakespeare Fesztivál Gyula
- Nyári színházak
- Zsámbéki Színházi Bázis
- Szent Margit kolostor-romok
- Meseszínpad -Margitsziget
- MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
- Újszegedi Szabadtéri Színpad
- Szentendrei Teátrum
- Kőszegi Várszínház
- Óbudai Nyár
- Y.East Fesztivál
![]() |
![]() |
![]() |
Mme Pie, kikötői asszonyság: | Udvaros Dorottya |
Pötyi mama, hajléktalan nő: | Grisnik Petra |
Georgette, Marcel felesége: | László Lili |
Marcel, a Belleville nevű uszály tulajdonosa és kapitánya: | Pataki Ferenc |
Henry, rakodómunkás: | Rohonyi Barnabás |
Môle, rakodómunkás, háborús veterán: | Ficzere Béla |
Plakáttervező: Csáfordi László
Rendező: | Göttinger Pál |
Díszlettervező: | Ondraschek Péter |
Jelmeztervező: | Cselényi Nóra |
Dramaturg: | Nagy András |
A rendező munkatársa: | Perényi Luca |
Producer: | Orlai Tibor |
Bemutató: | 2023. 06. 16. Belvárosi Színház |
Egy új korszak hajnala két részben
Játszódik Párizsban, az 1900-as világkiállítás idején, áprilisban
„Most meg még majd maguk akarják nekem elmagyarázni, hogy mi a szerelem, nézzenek oda. Én azt itt mindenkinél jobban tudom. Amikor az a mogorva uszályos megjelent a rakparton azzal a kicsike feleségével, azonnal mondtam is a kikötő népének, rakodóknak, orgazdáknak, gyilkosoknak, veteránoknak, képzőművészeknek, hogy ez a nyomorult kis gerlepár a védelmem alatt áll, én az ő boldogságukat nem hagyom, mert itt magas színvonalú szerelemről van szó, és én azonnal felismerem az ilyet, mert jegyszedő voltam az operában, és ki vagyok képezve. Sajnálom, hogy végül vérontás lett belőle, ráadásul itt ez a világkiállítás is, nyakunkon a XX. század, és azt sem kéne félvállról venni, meg nekem még fel is kéne mosnom, húslevesem is oda van téve, szóval végeztünk itt, vitéz urak?” (Pötyi néni rendőrségi vallomásának részlete, Párizs, 1900. április)