Péterfy-Novák Éva Egyasszony című regénye egy igaz történet az élet fájdalmas titkairól, amelyekről nem szokás beszélni. Tragikus és egyben felemelő példázat, melynek különlegessége, hogy bár a rettenetet beszéli el, mégis rendíthetetlen életöröm sugárzik belőle.
Forszírozott, rohamos szülés során mentálisan súlyosan sérült kislánya születik egy fiatal nőnek. Az ő életét meséli el, hogyan éltek 7 évig együtt a kislányával, akinek az állapota egyre súlyosbodott. Beszél a házas életéről, a küzdésről, a veszteségről, a továbblépésről és az új életről.
„Azért ezt a szöveget választottam alapul, mert nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen elhallgatott témákról is beszéljünk, hogy teret adjunk a fájdalomnak, az igaz emberi történeteknek, hogy ne magunkat okoljuk mások hibájáért, mert a színház egyik fontos szerepét a traumafeldolgozásban is látom. Emellett rengeteg színészi lehetőséget kínál fel, hogy minél több színt, érzelmet meg tudjak mutatni és ezekbe mélyen bele tudjak menni.
A koncepció egy nagyon letisztult színészi játékot követelt meg. A színészre és a történetre fókuszálva. Az előadást szándékosan játszom egy térben a nézőkkel, ahol mindenkin ugyanannyi fény van. Azt akartam, hogy mindenki azt érezze ennek a történetnek ő is részese, akár vele is megtörténhet. És bárhogy is alakul, mindig fel kell tudni állni.
A kihívás ebben a szövegben az, hogy hogyan lehet a lehető legegyszerűbb módon elmondani egy nagyon súlyos és erős történetet, úgy, hogy ne a színész sírjon többet, hanem a néző.
És hogy elérjem azt, hogy a történettel a néző nem menjen ugyanúgy haza, mint ahogyan eljött.” – vallja Szabó Regina.