Borbély Szilárd döbbenetes erejű, felemelő remekműve egy szimbolikus utazásra hív. Egy különös város legkülönbözőbb zugaiban találják magukat a nézők a szereplőkkel. Hajnaltól hajnalig. Nyolc példázatban kínálja a darab tűpontos látleletét a mai kornak. A helyszínek mindig nagyon valóságosak és nagyon jelképesek. Külváros és belváros váltakozik, periféria és központ, félhomály és fényáradat, átmenet és otthonosság, hétköznapok és abszurditás, a profán és a szent. Az elfeledett buszmegálló, a bank, a pályaudvar, a bár mosdója, a pláza, a lakópark, a színpad. A szereplők vagy menekülnek, vagy rostokolnak. Próbálják megérteni a létezésük titkát. Mások és maguk előtt bizonygatják, hogy miért élnek éppen úgy, ahogy. Zakatol a hétköznapok ritmusa, amikor egyszer csak mindig jön egy hirtelen megtorpanás.
A test, a pénz, a hit, a morál kérdései vetődnek föl banális és furcsa szituációkban. Hivatalnokok és életművészek, alvilági alakok és rend őrei, közalkalmazottak és lecsúszottak, az illúzió mesterei, valamint ateisták, papok és filozófusok futnak össze és mindig meglepő véget érnek a beszélgetések. Az alapot a huszonegyedik század valósága szolgáltatja, de határozottan fölsejlik a középkori moralitás az Akárki – Jedermann hagyománya is. Mi történik akkor, ha az élet valóban megbicsaklik, és tényleg szembe kell nézni eddigi tetteinkkel, ha hirtelen el kell számolni mindennel. Várakozunk. Valahol mégiscsak ott van ebben a városban a remény.