A gyermek Isten ajándéka, vallja egy régi mondás. Így gondolja ezt Yerma is, a csupa élet, csupa szenvedély fiatalasszony, aki nem csupán házassága és önmaga kiteljesedését várja a születendő gyermektől, de bizonyos értelemben megváltást is a hétköznapok taposómalmától, menekülést abból a szürke monotóniából, mely fokozatosan őrli fel dacos, zabolátlan, korlátok közé nem szorítható személyiségét. A gyermekáldás azonban késik.

Federico García Lorca spanyol drámaíró klasszikusa a maga korában szinte forradalmi hatású volt, de ma sem veszített aktualitásából. Egyén és közösség drámai, feszült kapcsolata, mely a védelmet jelenti, ugyanakkor könnyen börtönné is válhat, miképpen az a párkapcsolati konfliktushelyzet is, amikor egy adott választás során egymást nem igazán ismerő, vagy valójában össze nem illő emberek kerülnek össze, és ez további, kegyetlen dilemmákat vet fel. Mire elég a vonzalom, és meddig tarthat a szeretet? El kell-e fojtanunk vágyainkat, vagy épp ellenkezőleg, ki kell-e élnünk legelemibb érzéseinket? Ösztön és önfegyelem végletes összecsapásából melyik kerül ki győztesen?

Az izzó levegőjű, heves indulatokból és rejtett vágyakból építkező drámát Keresztes Attila állította színpadra.