- Margitszigeti Szabadtéri Színpad
- Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- Keszthely Nyári Játékok
- Fertőrákosi Barlangszínház
- Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
- Gyulai Várszínház
- Kisvárdai Várszínház
- Pécsi Nyári Színház
- Diósgyőri Várszínház
- Szegedi Szabadtéri Játékok
- Esztergomi Várszínház
- Shakespeare Fesztivál Gyula
- Nyári színházak
- Zsámbéki Színházi Bázis
- Szent Margit kolostor-romok
- Meseszínpad -Margitsziget
- MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
- Újszegedi Szabadtéri Színpad
- Szentendrei Teátrum
- Kőszegi Várszínház
- Óbudai Nyár
- Y.East Fesztivál
Őrnagy: | Faragó Zénó |
Tót: | Kolozsi Borsos Gábor |
Tótné: | Bartha Boróka |
Ágika: | Szilágyi Míra |
A postás: | Dávid Attila Péter |
A lajt tulajdonos: | Moșu Norbert-László |
Tomaji, plébános: | Moșu Norbert-László |
Cipriani, professzor: | Moșu Norbert-László |
Gizi Gézáné, egy rossz hírű nő: | Máthé Annamária |
Mariska és Tót fia: | Fodor Alain Leonard |
Rendező: | Florin Vidamski |
Díszlettervező: | Cristina Milea |
Jelmeztervező: | Cristina Milea |
Dramaturg: | Fischer Botond |
Koreográfus: | Andrea Gavriliu |
Díszlettervező asszisztens: | Miruna Croitoru Ion Cornescu |
Bemutató: | 2019. 09. 27. |
A gyergyói Tóték térben és időben elhelyezhetetlen. Valahol magyar nyelvterületen játszódik, nagyjából ennyi biztos. Világa egy posztapokaliptikus világ, ezt az érintetlen szigetet a pusztulás és agresszió káoszában még egy ideig fenntarthatják az illúziók, de a burkon túli valóság beszivárgása az őrnagy érkezésével elkerülhetetlen.
Az előadás a mások által (jószándékúan vagy akaratlanul) krízishelyzetbe kényszerített embert vizsgálja, az áldozat-hóhér fogalompár révén pedig főként az áldozatképzés folyamatát. A boldogság és egy ideál elérésének illúziója, legyen bármilyen apró vagy hatalmas is ez a bizonyos ideál. Az áldozathozatal szükségességének a parabolája abban a pillanatban, mikor az ismert emberi élet díszleteit elkezdi fenyegetni a háború által meghatározott, domináns agresszió.
„Ha igaz, hogy életünk a remény és reménytelenség ingajátéka, akkor maga a létezés nem abszurd, csak azzá válhatik, bizonyos helyzetekben, korszakokban, időpontokban. Amikor már reménytelenül cselekszünk, akkor az a cselekvés abszurd. Én azt vallom - és ezt példázzák a Tóték -, hogy az ember egyetlen kiútja a tett. (…) Ilyen értelemben, a reménytelenség állapotában, Tót Lajos valóban »abszurd hőssé« lesz.” (Örkény István)