Az operarendezés „Tarantinója”, a katalán rendező, Calixto Bieito előadásaiban a történetek valóságát húsba vágó élességgel és ezért megrázóan provokatív módon mutatja be. Mi sem passzolna jobban ehhez a rendezői stílushoz, mint a szintén őrült indulatokat és érzelmeket megmozgató Carmen? A rendező a 19. századi Sevillában játszódó operát a Franco utáni Spanyolországba helyezi, ahol a realizmus magas fokán ábrázol egy vad és kegyetlen világot – távol tartva tőle a folklorisztikus flamenco kliséjét. A produkciója az egész világot bejárta, most végre Magyarországra is elérkezik, a hazai közönség pedig először láthat Bieito-rendezést.

I. felvonás
Sevilla egyik nyüzsgő terén egy vidéki lány szólítja meg a bámészkodó Moralèst és katonatársait. Egy Don José nevű tizedest keres, aki – mint kiderül – őrségváltásra érkezik majd a térre. A lány kitér a katonák udvarlása elől, és úgy dönt, visszajön később. Őrségváltáskor meg is érkezik Don José, aki Moralèstől megtudja, hogy egy csinos lány kereste őt. A férfi tudja, ez csak Micaëla lehet, az árva lány, akit az ő anyja nevel vidéken. Megszólal a közeli dohánygyár harangja, és a férfiak összegyűlnek, hogy a pihenő munkáslányokban gyönyörködjenek – kiváltképp Carmenben, az érzéki cigánylányban. Minden tekintet rajta csüng, kivéve Joséét. Carmen virágot dob a tizedesnek, és visszaszalad dolgozni. Micaëla érkezik vissza. Átadja Josénak a levelet és a pénzt, melyet a férfi édesanyja küldött, majd távozik. A gyárban veszekedés tört ki. A munkáslányok egymást túlkiabálva magyarázzák Zuniga hadnagynak, hogy Carmen megvágta egy másik lány arcát. José vezeti ki a térre a vádlottat, aki nem hajlandó vallomást tenni. Zuniga elvonul, hogy megírja a parancsot Carmen bebörtönzésére. Amint kettesben marad a lány Joséval, női vonzerejét felhasználva próbálja meggyőzni a férfit, hogy engedje szabadon. A tizedes megbabonázva el is oldozza Carmen kezét. Mikor Zuniga visszatér, Carmen ellöki Josét, és elszalad. 

II. felvonás 
Két hónappal később Lillas Pastia kocsmájában mulatnak a cigányok és a katonák. Zuniga hadnagy vágyakozva nézi a táncoló Carment. Egyszer csak ünneplő tömeg zaja szűrődik be: Escamillo, a híres torreádor érkezik. Megakad a szeme Carmenen, aki szintén felfigyel a férfira. Escamillo távozik a tömeggel; csupán Carmen és barátnői, Frasquita és Mercédès maradnak a kocsmában, ahová titokban két csempész, Dancaïre és Remendado érkezik, hogy a lányokat segítségül hívják következő ügyletükhöz. Carmen azonban nem akar a csempészekkel tartani, mivel szerelmét, Josét várja, aki aznap szabadul a börtönből, ahová Carmen szökése miatt csukták. A tizedes éneke hallatszik a távolból; a csempészek félrevonulnak, hogy Carment magára hagyják a férfival. A lány táncolni kezd neki, ám hamarosan felhangzik a takarodóra hívó kürt hangja: Josénak indulnia kell a kaszárnyába, ha nem akar ismét bajba kerülni. A cigánylány dühbe gurul, és a férfi szerelmi vallomása sem elég neki: azt akarja, hogy José dezertáljon, és válassza a csempészek szabad életét. José ezt visszautasítja, Carmen pedig kiadja az útját. Ekkor azonban dörömbölnek az ajtón: Zuniga az, aki Carmen miatt jött vissza. A két férfi egymásra ront, Dancaïre és Remendado választják őket szét. Josénak nem marad más választása, mint csatlakozni Carmenhez és a csempészekhez.  

III. felvonás 
A csempészbanda letáborozik egy hegyi út mellett. Carmen és José veszekednek: a lányt bosszantja a férfi állandó féltékenykedése. Frasquita és Mercédès kártyát vetnek maguknak: az egyiknek szép szeretőt, a másiknak öreg, de gazdag férjet jövendölnek a lapok. Carmen is sorsot vet, de neki a kártya halált jósol. Dancaïre elviszi a három lányt, hogy segítsenek megegyezni a vámőrrel. Micaëla tűnik fel az elnéptelenedett táborban, aki tart attól, hogy találkoznia kell azzal a nővel, aki miatt szerelme, José gazember lett. Hangokat hall, és elbújik. Az őrként hátrahagyott José kiált rá egy idegenre. Escamillo az, egy szép cigánylány után jött, akibe szerelmes lett. Mikor kiderül, hogy Carmenről van szó, José kést ránt; a visszaérkező csempészek választják szét a két férfit. Escamillo távozik. Micaëla bújik elő, és könyörög Josénak, hogy térjen haza haldokló édesanyjához. A férfi, mielőtt hazaindulna, figyelmezteti Carment, hogy még találkoznak. 

IV. felvonás 
A sevillai bikaviadal előtt ünnepli a tömeg a felvonuló pikadorokat, torreádorokat. Escamillo karján érkezik Carmen, akit barátnői figyelmeztetnek: legyen óvatos, mivel a tömegben látták Don Josét is. A lány azonban nem riad vissza. A tömeg az arénába vonul. Megjelenik José, és könyörög Carmennek, hogy térjen vissza hozzá, mivel nem tud nélküle élni. A cigánylány hidegen válaszol: köztük mindennek vége, már mást szeret. A tömeg odabent Escamillót élteti. Joséra rátör a féltékenység, egyre szenvedélyesebben vitatkoznak a nővel. Carmen visszaadja a gyűrűt, amit korábban a férfitól kapott. Don José kést ránt, és leszúrja szerelmét.