- Margitszigeti Szabadtéri Színpad
- Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- Keszthely Nyári Játékok
- Fertőrákosi Barlangszínház
- Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
- Gyulai Várszínház
- Kisvárdai Várszínház
- Pécsi Nyári Színház
- Diósgyőri Várszínház
- Szegedi Szabadtéri Játékok
- Esztergomi Várszínház
- Shakespeare Fesztivál Gyula
- Nyári színházak
- Zsámbéki Színházi Bázis
- Szent Margit kolostor-romok
- Meseszínpad -Margitsziget
- MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
- Újszegedi Szabadtéri Színpad
- Szentendrei Teátrum
- Kőszegi Várszínház
- Óbudai Nyár
- Y.East Fesztivál
Ének: | Navratil Andrea Berecz István |
Duna Művészegyüttes, Göncöl Zenekar
Animáció: Xorxor
Rendező: | Juhász Zsolt |
Jelmeztervező: | Furik Rita |
Koreográfus: | Fitos Dezső Kocsis Enikő Juhász Zsolt Mihályi Gábor |
Táncoktató: | Gyémánt Ádám Gyémánt-Csontos Lívia |
Zene: | Dulai Zoltán Kelemen László Navratil Andrea |
Animáció: | Samu Bence Hajdú Gáspár Zsolt Lakatos Tamás |
Fény: | Lendvai Károly |
Bemutató: | 2018. 04. 12. |
„Ha a Kalotaszeg földjét hosszában átszelő robogó vonat ablakából ítéljük meg ezt a földet, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy annak túlnyomó része egyhangú, kietlen, sőt, szomorú föld. Köves, kopasz dombok szakadatlan összevisszasága. Látszatra szomorú, melankolikus tájkép. De a levegő csodálatosan tiszta és a dombok szeszélyes vonalai élesek, a sziluettek határozottak, a szántók, a kaszálók színfoltjai, vonalvezetése ezen a szeszélyes területen egészen furcsán egyéni. Ebben a hideg és élesen rajzolt tájban a művész szeme, mint rafináltan megkomponált képen, észre fogja venni a kontrasztjával nagyszerűen ható embert és az embernek alkotásait. Talán sehol másutt, mint éppen a rajzában, színében olyan acélosan kemény és hideg kalotaszegi tájban, nem hatna olyan nagyszerűen a színpompás kalotaszegi népviselet, fehér vörös, sárga és fekete színfoltjaival, a világos, hideg kék égbe fúródó hegyes, melegen sötét szürkésbarna, zsendely fedésű templomtornyaival és a sátoros házfedeleivel a hófehér falak felett, a kiskertek zöld lombjai között. A tipikus kalotaszegi tájék a maga egészében ma is komoly élménye minden egészséges szemű és lelkű, a szépet szerető és a szépet megértő embernek.” (Kós Károly)
A Szerelmünk, Kalotaszeg c. előadásunk ihletet adó forrása Kós Károly írása. A népművészetre általában közösségi alkotásként tekintenek, s a külső szemlélők hajlamosak nem látni a „mű” mögött az embert, mint alkotó „elemet”. Kalotaszeg is jól példázza, hogy a kis közösségekben szinte hemzsegnek azok az individuumok, akik tehetségükkel és művészi érzékükkel alakították a paraszti kultúrát, a mi esetünkben a néptáncot és a népzenét.
Kalotaszeg számos kiemelkedő táncost és zenészt adott a népművészetnek, hogy csak néhány nevet említsünk: Mátyás István „Mundruc”, Ifj. Fekete János „Poncsa”, Jankó István „Pitti”, Fodor Sándor (Netti Sanyi), Berki Ferenc „Árus”. Előadásunk az ő sorsukból, életükből, mikrotörténeteiből merít, ezekből igyekszik feleleveníteni egyéniségüket.