- Margitszigeti Szabadtéri Színpad
- Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- Keszthely Nyári Játékok
- Fertőrákosi Barlangszínház
- Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
- Gyulai Várszínház
- Kisvárdai Várszínház
- Pécsi Nyári Színház
- Diósgyőri Várszínház
- Szegedi Szabadtéri Játékok
- Esztergomi Várszínház
- Shakespeare Fesztivál Gyula
- Nyári színházak
- Zsámbéki Színházi Bázis
- Szent Margit kolostor-romok
- Meseszínpad -Margitsziget
- MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
- Újszegedi Szabadtéri Színpad
- Szentendrei Teátrum
- Kőszegi Várszínház
- Óbudai Nyár
- Y.East Fesztivál
Szemjon Szemjonovics Podszekalnyikov, munkanélkül: | Hunyadi István |
Maria Lukjanova, a felesége: | Tasnádi-Sáhy Noémi |
Szerafima Iljinyisna, az anyósa: | Molnár Júlia |
Alekszandr Petrovics Kalábuskin, céllövölde-bérlő: | Dimény Levente |
Margarita Ivanovna, vidámparki vendéglős: | Fodor Réka |
Kleoparta Maximovna, romantikus: | Tóth Tünde |
Raisza Filippovna, nem romantikus: | Trabalka Cecília |
Arisztarh Dominyikovics Goloscsapov, régivágású értelmiségi: | Balogh Attila |
Viktor Viktorovics, népies költő: | Kocsis Gyula |
Nyikifor Arszenyevics Pugacsov, maszek hentes: | Csatlós Lóránt |
Jelpityij atya, ortodox pap: | Kovács Levente |
Jegor Tyimofejevics, haladó fiatalember (Jegoruska): | Scurtu Dávid |
Grunya, fiatal lány: | Kocsis Anna |
Szereplő: | Szotyori József Tőtős Ádám |
Rendező: | Botos Bálint |
Díszlettervező: | Golicza Előd m.v. |
Jelmeztervező: | Bajkó Blanka Alíz |
Fordító: | Dalos Rimma |
Súgó: | Tentea Katalin |
Ügyelő: | Vajda Zoltán |
Bemutató: | 2022. 03. 04. |
Konsztantyin Sztanyiszlavszkij a darabot “egy zseni művének” nevezte, Sztálin “üres és ártalmas” irománynak bélyegezte. Ez utóbbi bélyeg arra ítélte Erdman szövegét, hogy betiltva porosodjon évtizedekig, amíg aztán újra felfedezték Európa és lassanként a világ színpadai, hiszen ahogyan a darab szereplői, maga a szöveg is életre van ítélve. Életre ítéli a szerző elképesztő humora, éleslátása és kiemelkedő színházi érzéke. Erdman a hétköznapok semmiségét gyúrja látomásszerű görbe tükörré.
A darab főszereplője, Szemjon Podszekalnyikov az állástalan kispolgár, sértődékeny és jó étvágyú. Egy este kenőmájast szeretne enni, de a kirobbanó házastársi vitában olyan mélyen megsértődik, hogy végzetes döntésre szánja el magát. Ez a jelentéktelen helyzet indítja útnak azt a tébolyult versenyt, amelyben felvonul előttünk az értelmiség, a klérus, a művész, tulajdonképpen a teljes társadalom, hogy meggyőzze Podszekalnyikovot és minket arról, hogy nincs semmi fontosabb mint saját ügyük és személyük.
Erdman látta, hogy mennyire groteszk tud lenni az ember önnön személye előtt leborulva. Kabarékon, korabeli humoristáknak írt szövegeken, forgatókönyveken edzett tolla pedig segít, hogy mi is képesek legyünk vele nevetni ezen a groteszk cirkuszon. Költészete és drámaírói zsenialitása ugyanakkor gondoskodik róla, hogy a groteszk viselkedés mellett megjelenjen az élet tisztelete.