„Attól a pillanattól kezdve, hogy a színpad közepén a díszlet farönkön egy tenyérnyi méretű katicabogár csendesen odébb bandukol, addig, amíg ugyanennek a farönknek a belsejében el nem tűnik az álomfaló tündér (Simor Ágnes), a gyerekek egy, a képzeletvilágukra és a mindennapjaikban tapasztalt élményeikre építő, pontosan átgondolt mese útját járják be, amely bőven ad lehetőséget féktelen hahotázásra, susmorgós izgalomra és ordibálós véleménynyilvánításra egyaránt. És a feloldás sem üres, kötelező happy end, hanem igazi, szívhez szóló útravaló, amelyet könnyen átfordíthatnak saját élethelyzeteikre.(..) Az álmot és ébrenlétet, fantáziát és valóságot képlékeny masszává gyúró előadásba úgy simulnak bele a bűvésztrükkök, a bábjátékok, az akrobatikus, zsonglőr- és táncos jelenetek, hogy annak mindig oka, jelentése van, vagyis azok a történet szerves részét képezik.”

/szinhaz.net – MAUL ÁGNES: MESEBELI PRÓBATÉTELEK/

A manók mindenütt élnek, rekettyebokrok közül bújnak elő, erdőlakók, mezőlakók, padlásokon bújkálnak,vagy vízimanók, fiók, netán zsebmanók, lakótelepiek és időnként melléd is szegődnek. Csintalankodnak, törnek, zúznak, rontanak és bontanak, álmot őríznek, vagy pálinkát főznek. Összevesznek, kibékülnek, izgága, fura, kotnyeles teremtmények. Őszintén szólva nem is láttunk még hisztis gyereket, durcásat, füllentőst, de csíptünk már fülön épp elég manót gyerekek közelében… és, hogy mit tesznek….azt legalább egyszer érdemes megnézni! A Simorág TánCirkusz előadásában szokásos módon saját történetet hozott létre, mely azonban erősen épül az általunk feltérképezett megszámlálhatatlanul sok manós és koboldos mesére. Az előadás verses szövegekre épül és fanyar humorát és egyedi történetét nagyobb gyerekek, felnőttek számára is ajánljuk!