Esztergomi Várszínház első bemutatója július 3-4-én a Puszta szó - „Végy karjaidra, idő” című összeállítás. Sinka István művei mozgásban, zenében elbeszélve, rendező Horányi László.

„Földtelen” milliók szószólója, a bihari puszták dalosa, „föld alatti pokol” kikiáltója, „bivalyosok, hajcsárok, juhászok, summások” énekese, „lázadó, vádló, panaszkodó” Sinka: tud-e valamit kezdeni költészetével a ma embere? Érti-e ezt a pokol-hangot? Képes-e átélni annak az útnak iszonyatos buktatóit, melyen a nagyszalontai, sokadíziglen juhászszármazék, juhásznak kergetett, de „sámán”-lelkű fiú a köteles költő rangjáig eljutott? De ne legyünk kishitűek: a versre fogékony, még oly fiatal lelkek számára a feketebojtár művei, a költészet, az irodalom egyetemes – időtlen értékeit kínálják ma is, bármikor. Kínálják nagy olvasói empátia, költészetérzékenység és a megismerés lehetőségének birtokában.

Puszta szó alcímű ősbemutatóban a Magyar BalettSzínház Gödöllő és az Esztergomi Várszínház a műfaji meghatározások kereteit igyekszik tágítani. A népi expresszionista, misztikus, sejtelmes, helyenként már-már szürrealista ihletettségű versek gondolatvilágát megkísérlik az alkotók a prózai hangzás mellett a koreográfia, mozgás, zene, az ének összehangolt kifejező erejével megjeleníteni.
„Sinka István arra büszke, hogy ő jött a leglentebbről. Nem is szabadulhat a mélységeitől. Itt él köztünk, de Pesttől nem kapott semmit, csak a műveit itt-ott el-elszennyező haragot, sérelmet.
A tehetsége ott szamaraz most is, Illyén, a Pásztorének tájain, az Ács Lajik és Mados Györgyök közt, akiknek a nevét elégtételül énekli bele a verseibe.
Ady óta nem volt költőnk, akiben ilyen mély, távoli dallamok jártak vissza. Olvassák életrajzát, a Fekete bojtár vallomását: csupa dallam az is. Rajta tanulhatjuk meg újra: milyen a lélek, amely csak balladában tud fölidézni.
Ő nem kerekíti ki az emléket, belőle fölszakad.
Az írók, a ki-kihagyó mestert, a néma intellektust, a haragos embert látták benne; fiatal olvasói egy nem ismert nemzetmélyi táj küldöttjét, amint birkán vett Petőfijével szamárháton üget az új testvériség felé, s mikor odaér, csak vádolni tud és hosszan visszanézni.”
Németh László (tanulmányrészlet)

Rendező: Horányi László
Zeneszerző: Nagy Szabolcs, Pengő Csaba, Koreográfia: Egerházi Attila
Előadják:
Magyar BalettSzínház Gödöllő művészei
Horányi László vers-próza-ének, Pengő Csaba bőgő-ének, Nagy Szabolcs zongora-ének, Gera Attila fúvós hangszerek, Szirtes Edina hegedű-ének, Molnár Dániel ütőhangszerek
Az előadásban Ozsváth Sándor által szerkesztett 1985-ös bemutatóban színre vitt versek is elhangzanak. Az előadást a határon túli magyar lakta területek közösségeinek is be kívánjuk mutatni.

Az előadásban elhangzó versek:
Nagyanyáim…., Anyám balladát táncolt, Hontalanok útján, Pásztorének (részlet), Nagy csavargásaim idején, Vád (részlet), Fekete Bojtár vallomásai (részlet), Emlékek Sártallóról (részlet), Magyar jelenés (részlet), Kár neki sebbel lehullni, Kicsi nép, nagy bánattal, Isten őszi csillaga, Bondár Márta balladája, Nem volt kék, Fekete kapuk, A folyón egy hajó menne, Virág hulljon, csillag essen, Ábrányka, Nyári tánc virágporban, Öreg faluban öregember, Nyomorult fegyveresek, Útlevél, Bujdosó ének, Végy karjaidra, idő