- Margitszigeti Szabadtéri Színpad
- Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja
- Városmajori Szabadtéri Színpad
- Keszthely Nyári Játékok
- Fertőrákosi Barlangszínház
- Zalai Nyári Színházak - Egervári Várszínház
- Gyulai Várszínház
- Kisvárdai Várszínház
- Pécsi Nyári Színház
- Diósgyőri Várszínház
- Szegedi Szabadtéri Játékok
- Esztergomi Várszínház
- Shakespeare Fesztivál Gyula
- Nyári színházak
- Zsámbéki Színházi Bázis
- Szent Margit kolostor-romok
- Meseszínpad -Margitsziget
- MűvészetMalom - Szentendrei Teátrum
- Újszegedi Szabadtéri Színpad
- Szentendrei Teátrum
- Kőszegi Várszínház
- Óbudai Nyár
- Y.East Fesztivál
Ki az, aki ne szeretne gazdag lenni, kevés munkával sok pénzt keresni, szép ruhákban járni, nagyobb házban lakni?
Jankó is csak ennyit szeretett volna, ezért fogott a kezébe vándorbotot, és indult neki a világnak. És mivel ez a világ a mesék világa volt, még annál is többet nyert, mint amennyit remélt. A kincsek mellett övé lett egy igazi tündér szerelme. Itt a vége? Ennyi a mese? Dehogy van vége, még csak most kezdődik igazán. Ami könnyen jött, hamar megy – a tündér odavan. Most érzi csak Jankó, hogy a sok kincs, a szép ruha, a nagy ház semmit sem ér, ha nincs itt az, akivel meg akarja osztani.
Elő hát a vándorbotot, és újra neki a világnak. Nem érdekli már se arany, se cicoma, csak az a gyönyörű tündér itt lenne még egyszer vele. Érte még magával az ördöggel is megküzdene. (Meg is fog.)