A bezártság, a magány nyomasztó érzése, a hit egyéni és közös megélése, az együttérzés fontossága, a közös értékrendszer megtartó ereje, a szeretteinkkel való találkozás reménye, a vágy az újrakezdésre visszhangzik Tamási Áron testről és lélekről, bizalomról és a bizalommal való visszaélésről, a régi életforma feladását elváró, az új élet hamis ígéretéről szóló színpadi művében.
A Boldog nyárfalevél a szenvedés árán is a hűség bizonyosságát hordozza, a házastársét, a faluét. A vándorló szerzetes álruhájában a katonaságból visszatérő falu jegyzője – meglehetősen aljas próbatételek megrendezése után - boldogan hullhatott a földre, mint a lelkek harmatát hordozó falevél, mert a felesége után a falu is „jól vizsgázott”. A színház a színházban elv alapján lehetőség nyílt a helyzetbe hozott feleségnek és falunak, hogy megnyilvánuljon és kifejthesse hozzáállását a kényes kérdésekhez.
Előadásunkat Tamási Áron gondolatai alapján kívántuk megvalósítani, miszerint a hagyományokra épülő életforma és értékrendszer szellemi erejét a gondolkozásmódon és kinyilatkoztatásokon túl az élő hagyományként létező népzene, néptánc, népdal fejezi ki.
A Spectrum Színház a Maros Művészegyüttessel a Tündöklő Jeromos után másodszor él a művészi kifejezés eme lehetőségével, miszerint a rituális színház formáját sajátos életszerű módon teremti meg Tamási szellemében, aki megtartó életformának nevezte a művészetben való megnyilvánulást.